2007. 7. Varatúra: Tisza-tó kerülés

Már a túrakiírás is jelezte, hogy különleges, az eddigiektől igencsak eltérő gurulás készül. Célpontja a Tisza-tó, melyről nagyon sokat hallani, viszont jószerivel csak Abádszalókig vagy Tiszafüredig jutnak el az idelátogatók. Persze vannak szerencsésebbek, akik kajakkal, kenuval közelebbről is megismerkedhetnek ezzel a csodás tájjal. A legtöbben azt gondolják, hogy a Tisza-tó az valójában is egy egybefüggő tó. Ez bizony nem így van. A teljes 127 négyzetkilométeres (!) területének nagyobb részét (104 nkm) valóban víz borítja, viszont ez is csak a nyári vízállásra érvényes. A többi terület szigetekből, félszigetekből áll, dús növényzettel, gazdag élővilággal, hatalmas ártéri erdőkkel, nádasokkal. Télre 1-1,5 m-el csökkentik a vízszintet, mivel így a tavaszi áradás fogadására alkalmassá válik a tározó, ill. a zsilipek, strandok karbantartását is egyszerűbb így elvégezni. Ennyi bevezető után következzék maga a túra! A 9 órai találkozót a Dormánd és Besenyőtelek között lévő benzinkúthoz szerveztük, feladva ezzel a leckét a Dunántúlról érkezőknek. Mivel a túrakiírásban kértünk mindenkit, hogy a gátlezárások szűkössége miatt ne hozzanak oldaldobozokat, a túravezető Varapapa homlokán kisebb gyűrődések jelentek meg, mikor az elsők között lazán begurult egy Goldwing. Mivel a gátra csak az „Engedély a védőtöltésen való közlekedésre” elnevezésű, horgászboltokban kapható (és fizetendő) dokument birtokában szabad felhajtani, Varamama sebtiben kitöltött egy komplett tömböt. A szépen gyülekező, és a kút parkolóját lényegében el is foglaló csapat adrenalinszintjét igencsak feltupírozta egy helyi agrárakrobata mutatványa, mivel a legnagyobb lelki nyugalommal hajtott be a motorok közé traktorával, meg az azzal húzott, XXL vontatmányával, szlalomozva a motorok között.

Egy klubtársunk akkumulátorának lemerülése miatti kényszerszünet után megindult a csapat Poroszló felé. Mint később kiderült, ez a szakasz volt a túra leggyorsabb szakasza a maga 90 km/órájával. Poroszló közepén, a strand felé véve az irányt felhajtottunk a gátra. 2007-ben készült el a gát koronájának teljes aszfaltozása, eddig több szakaszon is földúton kellett haladni. A túra is emiatt lett erre az időpontra időzítve, hiszen korábban csak földúton lehetett volna ezt megtenni, azt pedig mindenki felejtse el, mert az itteni agyag valóban vendégmarasztaló, motorral esős időben járhatatlan, meg hivatalosan olyankor tilos is. A gáton leginkább 50-60 km/óra sebességgel célszerű haladni, mivel akad néznivaló bőven. A vízállás még a magasabb nyári szinten van, a kellemes őszi napsütésben megszámlálhatatlan horgász mellett haladunk el, nem kis meglepetést okoz a hosszan kígyózó motoros vonulat. Magunk mögött hagyva Sarud és Kisnána Strandját, a Laskó patak torkolatát, megérkezünk a Kiskörei Vízierőműhöz és Vízlépcsőhöz. A parkolóban katonásan besorakozó motorok látványa errefele szokatlan.

Az előzetesen beszerzett látogatási engedély birtokában lépünk be az erőmű épületébe, ahol egy ügyeletben lévő dolgozó/idegenvezető fogad. Ő elmondja, hogy az erőmű avatása 1973-ban volt, legfőbb célja pedig az árvízvédelem, ill. a környező területek öntözővízzel való ellátása. A horgászat és turizmus akkoriban még nem bírt ilyen jelentőséggel, mint napjainkban. Egy igényesen megépített maketten be is mutatja a műtárgyakat, a csatornákat, a szivárgókat. Amit kicsiben megismertünk, azt valódi méretében is láthattunk az üzem bejárásakor. A zsilipek fölött autóval is járható üzemi út található, innen gyönyörű kilátás nyílik az élő Tiszára, jól látni a több méteres vízszintkülönbséget, az alattunk hömpölygő, turbinákon áthaladó vizet. Megmutatják nekünk a zsilipkapukat és az akár 1350 tonnás hajók közlekedését segítő zsilipelő egységet is. A méretek igen tisztességesek. A duzzasztóműnek 5 db, egyenként 24 méter széles nyílása van, ez 11 m vízoszlopot tart. Az áramtermelést 4 db, 4,3 m átmérőjű csőturbina végzi, összteljesítménye 28 MW. 

 Az erőmű turbinaegységéhez biztonsági okok miatt sajnos nem tudunk lemenni, csupán a géptermet láthatjuk. A technikai látnivalók után ismét motorra ülünk, hiszen a következő megállóig még vagy 32 km-t kell mennünk. (Persze lehet, hogy a tempónkat nézve akár gyalog is teljesíthetnénk a távot) Az üzemi hídon átmotorozva tovább haladunk a gáton Abádszalók felé. Itt találkozunk először a gátra telepített mesterséges akadályokkal. Ezek a kapuk lehetővé teszik a kerékpárok áthaladását, viszont a gépkocsik számára leküzdhetetlenek. Nos a kettő között van a motor, arról a szabályok nem szólnak, így ki-ki vérmérséklete szerinti tempóban átpréselte magát. A sor végén haladó Goldwing áthaladása elég kilátástalannak tűnt elsőre, aztán a végén +1-2 cm-el, de vette az akadályt. Abádszalókra beérve balra a yachtkikötő mellett mentünk el. Itt van az a kijelölt vízterület is, ahol mindenféle motoros vízijárművel lehet ökörködni. Ökörködnek is rendesen minden nyáron. Abádszalókon a strand része a gát, így csak a városon belül lehet ismét felhajtani a gátra. Ismét néhány kapu, horgászok és kerékpárosok, majd több csónakkikötő érintésével megérkezünk Tiszafüred-Örvény községbe.

 Itt a Szabics kikötő vár minket nádfedeles ebédlővel, gulyáslevessel és házi rétessel. Ebéd után egy kompszerű csónakvalamivel áthajózunk a Tiszán a most létesített Tiszavirág Ártási Sétaút megtekintéséhez.

 Itt egy szakavatott idegenvezető mutatja be a tározó élővilágát, növényeit, látnivalókat. A faszerkezetű kilátókra felmászva elénk tárul az Alföld eltűnt mocsárvilágát idéző madárrezervátum, mely kb. 200 madárfaj hazája. A növényvilág szintén páratlan, itt él a békatutaj, a tavirózsa, tündérfátyol, a békaszőlőhínár és még ezernyi szebbnél szebb társa. A sétaút végén egy mesebeli tó, még a neve is egyedülálló, ez a Göbe. Itt szabadon lehet csónakázni a pompás vízinövények között.

A hatalmas ártéri fák alatt visszasétáltunk az élő Tiszához, ahol ismét a vízi járgányra szállva az élő folyón haladtunk egy öblítőcsatornáig. Ennek a zsilipén éppenhogy átférve szép lassan behajóztunk a víziút legcsodásabb öblébe. A fényképezőgépek ciripelése törte csak meg a csendet, a látnivaló magáért beszélt. Ezért érdemes volt eljönni. Visszatérve a kikötőbe néhány ásványvízkorty után kézfogások és puszik közepette búcsút vettünk egymástól és több csoportban megindult a csapat hazafele.

Utóirat: Motoros túrát szervezni ilyen céllal elég kockázatos. Most nem a sebességről és a kanyarokról szólt a túra, hanem valami másról. Úgy gondoltam, hogy a Varadero Klub van olyan közösség, olyan „komoly” csapat, hogy áldoz egy klubtúrát erre. Bízom benne, hogy ez a nyugodt, páratlan környezet, a természet felülmúlhatatlan szépsége kárpótolta azokat a hajtűkanyarokat, melyek ezen a napon kimaradtak.

 Köszönöm mindenkinek a részvételét: Varapapa