2005 - 1. Varatúra: Hollókő

2004 novemberének első napjaiban, valahol a Dunántúl északi szegletében, gondolt egyet egy Varadero tulajdonos:
„unalmas az egyedül gurulászás! Mi lenne, ha kihasználva a mai világ vívmányait, összetrombitálnám a hasonlóan gondolkodókat az országban?!”
Internetes topikot nyitott, ahol mindenki megoszthatta gondolatait a témát illetően és az első kínálkozó alkalommal, közös túrázást jelöltek meg célként. A mai, azaz 2005. március 20-i hollókői kirándulásnak nagyjából ennyi előzménye volt. A megjelölt napon nemcsak az ország minden tájáról érkező Vara tulajok sorakoztak a Felvonulási téren, hanem a más típusokat favorizáló barátok, ismerősök, kíváncsiak és leendő „túraendúró-várományosok”!

A tér macskakövein együtt dideregtünk, de lelkesedésünk leküzdötte a hőmérő higanyszála által jelzett hiányosságot. Az ismerkedéssel eltelt idő alatt már nem is tűnt olyan télinek az idő, hiszen egy alig másfél éves csöpp lány mutatott példát.

Apukája az indulás idejére, még csak a Vara megrendeléséig jutott, de vállalta, hogy dokumentálja az első (és reméljük nem utolsó) közös kilométereket, amire elkísérte a pici. Addig is, míg saját mocin nem ülhetett, tesztelte a letámasztott vasakat. Persze csak a feketéket, mivel Apának is ilyen lesz. Az első kapcsolatok további építését, túravezetőnk invitációja szakította meg. A parkolóból több mint 30 motorral indultunk az első élmények és Feca után, Rétság irányába.

A helyi benzinkútig fegyelmezett „zippzár” alakban követtük az elől haladókat. Renitensként csak Jirzsij próbálta szórakoztatni a kísérő autókban ülőket. A pihenő jót tett az elgémberedett végtagoknak és a helyi shop ital automatájának, ahol a forró tea- és capuccino készleteket apasztotta meg kissé a társaság.

A rövid pihenőt követően, a hollókői vár tövében található parkolóig csak a táj szépségeivel és a még éppen éledező természettel barátkoztunk. A déli órákban sorakoztattuk ismét fel kedvenceinket. Ekkorra már melegebb volt valamivel az idő, így könnyebben nevetgéltünk a spontán heccelődéseken. A rövid szellemi párbajt követően, a Bableves csárdát céloztuk meg, ahol már vártak minket. Nem kevesebb, mint 11 féle bableves szerepelt a kínálatban. Mire a hepehupás parkolóban lekászálódtunk a nyeregből, előkerült kísérőivel Varapapa. Rövidre sikerült látogatását követően, két V-Stromos barátjával porzottak vissza Eger felé.

A bőséges ebédet követően a társaság egy része hazafelé vette az irányt, de a derékhad követte Pásztó felé Fecát. A 21-es főúthoz érve ismét fogyatkozott a brigád, majd Hatvan volt a következő „elköszönési” pont. A cca 200 km-es első gurulás, jó alapot teremtett a közös célok megvalósítására és akár egy klubformában működő baráti társaság összekovácsolására!

Nyugodt szívvel írom ide, volt értelme az eddigi erőfeszítéseknek! Várjuk az áprilisi találkozást!