2007. 4. Varatúra: Körmöcbánya

A júniusi túra létszáma valahogy mindig kihívásokkal küzd, hiszen általában ennek közelében van a pünkösdi hosszú hétvége, amit sokan kihasználnak, és hosszabb túrákat tesznek a környező országokban, hogy a nemzetközi Varadero találkozót már ne is említsem, ami a Varaklub fennállása óta szintén nem arról híresült el, hogy a közelben rendeznék. Most Írországban volt ez a fontos esemény, melyen a szokásos kis csapatból, képviselve kis hazánkat, sokan részt vettek, nem kevés figyelmet fordítva, a következő 10. jubileumi VIM helyszínének propagálására.
Az időjósok sem kecsegtettek sok jóval: aki az internetet böngészve próbált olyan oldalt találni, ahol a napocskából csak egy kis szeletecske kandikál ki a felhők alól, bizony csalódott lehetett.
Ezek ellenére, a megbeszélt találkahelyen egyre csak gyűltek a motorok s úgy tűnt, hogy a motorgyártás minden márkája képviselteti magát, ami nem igazán jellemző a túráinkra. Hamar rájöttünk, hogy egy másik motoros társaság is pont azon a helyen találkozott egy kis szlovákiai kanyargásra. Induláskor már "letisztultan", 12 db Vara indult neki a felhőkkel borított dombvidéknek.

Az időjárás hamar tudtunkra adta, hogy sok jóra ne számítsunk. Így az első megálló a tervezetnél kicsit hamarabb következett. Az eső mennyisége nem indokolta volna az esőruhát, de mindenki a nyári, lyukakkal könnyítet ruhájában érkezett. Vanyapeti esőruhája szinte mindenki tetszését elnyerte. Azt hiszem sokan felkeresik majd a márka forgalmazóját a közeljövőben. Látva feltünő viseletét megkértem, hogy ő zárja a sort, így már nem kellett forgolódva számolgatnom, bőven elég volt a tükröt figyelnem, hogy tudjam, kis csapatunk tagjai mind megvannak.

A nedves burkolaton csak mérsékelt tempóban haladtunk, így most a táj szépségei, s a felhők alkotta absztrakt formák különös világa sem maradt figyelem nélkül. Az első megállónak a tavaly már kipróbált Pocúvadlianske jazero melletti kis koliba volt betervezve, azonban a parkoló őr korához képest feltűnően fürge mozgása azt jelezte, hogy most valamiért nem hajthatunk be a sorompó mellett. Szlovák Varatársunk Kalap tolmácsolásában hamar megtudtuk, hogy egy Osztrák csoport rendezvénye miatt nem hajthatunk be a tó parti kis útra, sőt még parkolódíjat is kellene fizetni. De sikerült hamar meggyőznünk, hogy azért a pár percért, amit az első szendvicsek elfogyasztása igénybe vesz, kár lenne elővenni a parkolójegy füzetecskét.

Az eső nem igazán tudta hogy mi legyen: éppen csak annyira szemerkélt, hogy az utak vizesek legyenek, hogy továbbra is csak a táj szépségeit élvezzük s nehogy eszünkbe jusson egy kis tempósabb kanyargás.
Következő állomásunk Körmöcbánya belvárosa volt. Természetesen a választott oda vezető út sem két számjeggyel van jelölve a térképen (05079). Szlovákiában jellemzően az ilyen utakon nem igazán találkozhatunk forgalommal, ezért is volt meglepő hogy egyszer csak egy rendszám nélküli piros Skoda „cikázott” előttünk faltól-falig egy kis faluban. Csak óvatosan tudtuk megelőzni, visszatekintve a sofőr arcán látszott hogy már igen hosszú nap állhat mögötte, már ami a poháremelgetést illeti. De a meglepetés azt hiszem kölcsönös lehetett,a sokadik motor elhaladása után olyan sok információt kellett neki feldolgoznia, hogy sokkot kapott és félreállt. Lehet azóta már a hétvégi idegen invázióról beszélnek a faluban, amit csak egy embernek volt szerencséje látni és túlélni.
Körmöcbányán a még mindig szemerkélő eső csapatunkat a kávézók  védelmet nyújtó sátrai alá terelgette, s ha már pizzát is árultak, a szendvics nélkül útnak indulók is enyhítették éhségüket.

A fogyasztás végére az eső is elállt, azért az esőruhák kabalából még magunkon hagytuk. Az eső nyomai az úton még nem tűntek el, így a 65-ös és 59 -es utat összekötő szerpentinen (577) is csak óvatosan tudtunk haladni. Besztercebányát elkerülő kis mellék utunk egyik elágazásánál a leszakadt csapat Sachticka  sípályái felé vették az irányt (lehet felvonózni akartak?), amíg újra megtalálták a csapat elejét addigra már mindenki az esőruhájától szabadult az út melletti parkolóban.
Ezt a kis kényszerszünetet követően Viglas várának romjai közt parkoltunk le, a maradék szendvicsek  elfogyasztására. Egy rövid várfelfedező bóklászást követően elkészítettük a csoportképet, majd a kiindulási pontunk felé vettük az irányt.

Útközben most csak elhaladtunk Bozvik romjai mellett, mert az öltözési procedúrák miatt már igencsak eltelt az idő,  és volt akinek még több száz km-t kellett hazáig megtennie.

Azt hiszem, ismét felfedeztünk Szlovákia rejtett kis útjaiból párat, s szívesen visszatérünk majd, amikor kicsit tempósabban végigmehetünk a kanyarokkal tűzdelt hegyi utakon….