2006 - 7. Varatúra: Antol

Rendes havi túránk szeptemberi állomásaként, Selmecbányát jelöltük meg. Vezetőként ismét Kocka gurult elől, aki nagy ismerője a környéknekMivel az ország több pontjáról startoltunk, találkozási pontként – a tradíciók ellenére – nem a fővárost, hanem Sahyt beszéltük meg. Páran „előtalálkozva” már Hatvantól együtt gurultunk és Vácnál egy ellenőrzés alkalmával, a rend éber őrei Pesának elárulták, hogy milyen időközönként kell, a hivatalos papírokat ellenőriznünk.

A rétsági MOL kútnál csatlakozott hozzánk egy régi ismerős. Bobek, egy 1150 GS nyergében próbálta a bajor márka nimbuszát, a Varák szintjéig küzdeni. Tényleg nem rajta múlott. A határátkelő túloldalán már ismerős arcok üdvözöltek minket. Kis pacsizás a brigád másik felével, majd a pénzváltást követően felsorakoztunk a jól ismert és bevált alakzatba.
Svety Antonban, - ahol elsőként megálltunk – sikerült valami népünnepélybe futnunk. Olyannyira nem voltunk kevesen, hogy a motorokat is a kastély bejáratától kilométeres távolságra tudtuk letámasztani.

A látogatók sorain átküzdve magunkat, próbáltuk terveinknek megfelelően, a magyar történelem helyi vonatkozásait magunkba tölteni. A kastély bejáratánál korhű ruhába öltözött zsibárusok sorakoztak, de a zömében vadászruhás meghívottak, nem sok időt szántak rájuk. Később kiderült, a vadászok védőszentjének ünnepére cseppentünk. Nem kis feltűnéssel járt, amikor Robi a narancsszínű pólójában, érdeklődött a pulpitusnál.

Mivel a szertartás az udvaron zajlott, a termeket nyugodtan bejárhattuk. Szemezhettünk a trófeákkal, amiket a tulajdonos nem kis büszkeséggel sorakoztattatott, a folyosók teljes hosszában.

Miután elvergődtünk a parkolóban várakozó vasakig, elindulhattunk az előre beharangozott étterem irányába. Mindig csak a kultúra után a kaja. A kanyargós kis utakat nem sokáig élvezhettük, de ismét kerek szemekkel bámultunk a következő megállóként kijelölt hely láttán. Az erdővel körülvett tó partján, panzió épült, kis házi vadasparkkal. Pár száz méterrel távolabb a fák között, egy barátságos kalyibához vezető falépcsősor aljában kászálódhattunk a nyeregből.

Az épület méreteiből gyorsan rájöttünk, hogy aznapra mi leszünk a forgalom. Mivel előre jeleztük az érkezésünket és a közelítő létszámot, nem okozott kihívást a személyzetnek az éhes motorosok étkeztetése. A vendégvárást annyira komolyan gondolták, hogy a lépcsősor tetején, lányok vártak tálcával a kezükben. Rajta jófajta snapsz, melynek tesztelésére unszoltak. Minőségi ellenőrnek szakértőnket, Palit kértük fel. Mint szakmabeli, elismeréssel szólt az „apperitifről”.

Amilyen egyszerű, olyan ízletes ebédünk volt. Ám az étterem berendezése mellett sem mehetünk el szó nélkül! És itt elég, ha csak az egy tömbből kifaragott trónra gondolok.

Jó hangulatban ültünk vissza a Varákra (na jó, van aki a GS-re) és folytattuk a gurulást, de már Magyarország irányába. A csapat egészen Litkéig kergethette a lendületesen kanyargó túravezetőt, majd innen ismét több irányban indultunk haza.

Sokunkban fogalmazódott meg a gondolat: nyugodt szívvel, bármikor ismételhetnénk !

- cs -