2007 - 1. Varatúra: Tata

Ez az! Végre elkezdődött 2007-ben is a szezon! A Varadero Klub (igaz röpke) történetében először sikerült, még március idusa előtt előcsalogatni a mocikat. Ennyi előnye azért maradhat a globális felmelegedési folyamatnak….:-) Amint azt vártuk, sokan célozták meg a találkozási pontként jelölt, OMV benzinkutat, az M1-M7-es autópálya közös szakaszán. Sőt..!

A túravezető által előzetesként jelentett létszámot az étterem felé, meg kellett emelni, hiszen a napsütés és a régen várt találkozások lehetősége, külön motivációt jelentettek a tagságnak. A téli kényszerpihenő alatti fejlesztések és dekorációk közös leltározását követően, több mint 30 motorral kanyarodtunk rá a kijáratra és vettük üldözőbe, az élen haladó „Seat-sárga” színeket magára öltött, Kocka által terelgetett Varát… A vasárnapi autópálya forgalmát, csak a pátyi elágazásig sikerült kétségek között tartanunk. Addig is sokan értelmetlenül tekintettek a tükörbe a négykerekű pilóták közül: Talán egy felvonulást, vagy csak egy sztrájk előkészületeit látják…?! Az első szakasz közel 2 órásra sikerült. 

Ennek ellenére, az éppen ébredező természetből még sok mindent nem fedezhettünk fel. Elég monotonnak tűnt volna az egyhangú színek látványa, ha a falvak motoros vénával megáldott ifjai, nem lelkesedtek volna oly látványosan lakóhelyükön való áthaladásunknak. Az éppen aktuális útvonalat bejártuk már párszor, mégis óvatos, igazi szezonkezdési tempóban haladt a konvoj a tatai várig.

A késő délelőtti indulás miatt sokan az étterem irányába kacsintgattak, ám a programban a kultúra  megelőzte a kulináris élvezeteket.
A múlt kőből épült maradványának belső termeit lejárva, a kertet vettük célba, ahonnan a várfalak alatt elterülő, Öreg-tóra tekinthettünk.

A kötelező csoportkép alkotását követően, semmi nem tudott volna utunkba állni az étterem felé. Ezért a motorjaink kormányát a Pikantó felé fordítottuk. A parkolóba érkezve nem a személyzet, hanem klubunk egyik oszlopos tagja tűnt fel. Kicsivara, mint meglepetés vendég, két munkaperc között szakított időt társaságunkra az ebéd erejéig.

A létszám kis kihívást jelentett a konyhának ugyan, de ízletes és bőséges ételeikkel feledtetni próbálták a felmerült várakozás miatti bosszankodásunkat. Késő délután indultunk a 15 km-re lévő Turul-szobor dombja felé.

A messzebb lakók közül már volt, aki nem vállalkozott a soron következő látványosság meglátogatására, így nem teljes létszámmal készítettük a soron következő csoportképet.

A környék látványosságainak egyike még a Szelim-barlang, melynek bejáratából legalább annyira kiváló kilátás nyílik az alatta elterülő Tatabányára, mint a Turul emelvényéről.

A motorokhoz visszasétálva kezdetét vette a búcsú, hiszen mindenki más irányba és más időbeosztás alapján kell, hogy hazaérkezzen. Volt köztünk, akinek bécsi színházjegyet kellett, a megfelelő időben és helyen bemutatnia, volt aki az otthon egyre türelmetlenebb csemete hívó szavának engedelmeskedve szaporázta a kilométereket.
Páran kitartva a „sárgavara” mögött, inkább a kanyargósabb utat választottuk Pest felé. Mivel a létszám már nem annyira, ellenben a szürkület egyre inkább indokolta, kissé tempósabban forgolódtunk a szerpentineken. A budaőrsi benzinkútnál, a reggeli 30 fölötti létszámból, már csak 4 motorról kászálódtunk a búcsúhoz.
Soha rosszabb szezonkezdést, találkozunk áprilisban ! 

- cs -