2007. 5. Varatúra: Jávorkút-Sebesvíz

 Sebesvíz nem sok térképen található. Talán ezért is lett a panzió szlogenje: „Stresszmentes övezet”!
Első ott tartózkodásunk alkalmával, mosolyogva nyugtáztam a pincér instrukcióit, miszerint a bizonyos lámpaoszloptól milyen irányban és hány lépésnyire, milyen napszakban található egy-egy elkószált GSM jel. Aztán itt ez a júliusi dátum. Ilyenkor majd’ mindenki már családi nyaraláson töri a fejét. Ezen a guruláson azonban sikerült egy újabb dogmát átadni a múltnak. Hiszen a hatvani találkozási pontról, 27 motoron 41 kanyarvadász célozta meg a Bükk szerpentinjeit!

 Olyan rég nem látott társakkal akadhattunk össze, mint Varapapa, Csabee, Kravzo vagy a „tííízteletbeli tagság” jeles képviselői közül Hornet és TransAlp! De szép számban csatlakoztak hozzánk új „Varahívők” is! Ezzel a lista persze korántsem teljes és a többiektől kell elnézést kérjek. Eredetileg a Mátra is szerepelt az útitervben, de az autós „hegyizők” előttünk értek a Gallyatetői elágazáshoz. Azonban a módosított útvonal sem okozott látványban csalódást, hiszen a déli lejtők híres borvidékeinek falvain, az Abasár-Markaz-Domoszló triumvirátuson át gurultunk. Csakhát az aszfalt minősége... 

Kisnána romos vára mellett elrobogva, Verpeléten keresztül érkeztünk Egerbe. Innen már csak egy nagyobb lélegzetvétel és Bélapátfalván a Ciszterci Apátság előtti parkolóban kászálódhatunk a motorokról. Az érdeklődők meghallgathatták a sajátos hangulatú idegenvezetést, míg a többiek őrző-védő szerepet vállaltak a járgányok körül. A templommúzeum lelkes őrétől, először - magánéleti vonatkozásokkal színezve - pillanatképet kaphattunk az ikerhengeres, 350 ccm-es Jawa, múlt század közepén betöltött státuszáról. 
Ezt követően, magáról az építményről:
Az apátságot II. Kilit egri püspök alapította 1232-ben a ciszterci szerzeteseknek. Az apátság román stílusú temploma nemzetközileg is számon tartott műemléki és történeti nevezetesség. A késő román stílusú templom, a Bélkő lábánál fekszik. Magyarország egyetlen épségben megmaradt román kori ciszterci apátsági temploma, mely 1232-ben épült. A monostor, amely mellette állt, korábban elkészült, azonban annak csak alapfalait tárták fel. A feltárást és a templom helyreállítását az 1960-as évek közepére fejezték be. A hajókat elválasztó oszlopok, a késő román stílusú templomot a XIV-XV. században gótikus stílusúvá alakították. A nyeregtetős, háromhajós és kereszthajós templom, torony nélküli. Nyugati főhomlokzatán nyílik a nagyméretű kapu a főhajón, fölötte a rózsaablak, a jobb oldali mellékhajóba pedig a laikus testvérek bejárata. Keleti végéhez, a XVIII. században kontytetős, barokk sekrestyeházat ragasztottak. A belsőben a három hajó a kereszthajóval és a boltozással latin kereszt alakú teret formál. Az egyes hajókat pillérsorok választják el egymástól. A három hajónak megfelelően keleti tájolással egy fő- és két mellékoltár látható. A Szent Imre-oltár 1748-ban készült, a szószék és a hangvető XVIII. század végi copf munka. A sekrestyében az elpusztult monostor kőanyaga, 1232-ben és 1426-ban farakott kövek láthatók. 

A történelmi időutazást követően, közös fénykép készítésével tettük a vasárnapot idegenvezetőnknek is emlékezetessé. A továbbindulásra senkit nem kellett noszogatni. Sebesvíz ígérete, mint oázis derengett az éhes tekintetek előtt... 
A röpke órányi gurulás nagy részét, igazán élvezetes hűs lombú fák alatt kanyargó, erdei úton tettük meg. Éppen a megbeszélt időre érkeztünk és a panzió épülete mögött parkolhattunk. Csupán karnyújtásnyira a szabadban előkészített grill asztaloktól. A látvány magáért beszélt.

Érdekesség, hogy a kis tó partján épült panzió teljes vízigényét, a cca 200m-re eredő forrás fedezi! A csapokból bátran ihattunk, a mellékhatásoktól való félelem nélkül... Az ebédre és a kiszolgálásra akár íz, akár eltöltött idő tekintetében senki nem tudott rosszat mondani! A pozitív élmények hatása még hosszan velünk maradt...

A háromfogásos ebédet követően, már nem volt annyira sietős senkinek, mint idefelé. Vajon miért…?! A délutáni sziesztát kihagyva indultunk, a Lillafüredet Felsőtárkánnyal összekötő szerpentinek felé. Ezen a szakaszon ki-ki saját vérmérséklete és tudásszintje szerint lendült túl. Egerben tankoltunk és intettünk a messzebbről érkezőknek búcsút, akik még beillesztették a napi programba, az autópályán száguldást is. A derékhad azonban végig kitartott a túravezető mögött, aminek jutalma újabb “kanyarbonbonok” formájában vált érezhetővé. Útvonalunk Sirokon keresztül, Aldebrő, Tófalu, majd Kápolnánál a 30-as út felé vezetett. A tervezett érkezési időpontot ugyan negyed órával túlléptük Hatvanban, de a hosszas búcsúzkodás arról tanúskodott, hogy senkinek nem volt ellenére a résztvevők közül az elmúlt 300 km… Találkozzunk augusztus 5-én! 

- cs -