2007. 6. Varatúra: Bakony

Motoros ember többnyire kétféleképp viszonyul a történelemhez. Vagy érdekli, és minél többet ejt útba túrái során a fellelhető emlékekből, vagy csak azért integet az út menti építményeknek, mert a legjobb szerpentinek éppen arra kanyarognak…;-)). Ennek a gondolatnak próbálta élét venni mai túravezetőnk Feca azzal, hogy a bakonyi kanyargásunk fő látványossága nem egy középkori építmény, hanem egy arborétum volt. A találkahely kijelölésénél a „mindenkinek legyen egyformán messze” szempontot kellett volna érvényesítsük, ezért a székesfehérvári Tesco parkolója lett a befutó. Figyelmen kívül maradt viszont, hogy Apimackó lakásának ajtaja pár száz méterre nyílik innen, ezért halvány mosollyal a bajusza alatt köszönthette a „kis hazájába” látogató néha álmos klubtagokat. A meteorológusok előzetes ijesztgetése ellenére ezen a vasárnapon is több mint 30 motor jelent meg.

Az indulást jelző dudaszót követően, hosszú percekig tartott, mire az utolsó Varaderó is Feca után eredhetett. A parkolban álló autósok, akik a vasárnapi matiné helyett a bevásárlást iktatták a programba, mind részesei lehettek a felvonulásnak. Közel egy órás mellékutas kanyargást követően a Zirci Arborétum bejáratánál mindenki választhatott. Vagy a színpompás növények világában, a kerítésen belül tölti a rendelkezésre álló 1 órát, vagy ha érdeklődése épp más irányú, a parkolóban maradt társakkal frissítik fel a legutolsó találkozás óta eltelt idő történéseit. A társaság túlnyomó része, a parkban kínálkozó séta mellett voksolt. A kijelölt ösvényeket követve, fényképezőgépekkel vadásztunk a kínálkozó látnivalókra.

Aztán megtaláltuk Őt is…

Nem mai keltezésű a megállapítás, miszerint jó levegőn hamar megéhezik az ember! Velünk sem történt ez másként… Az arborétumban tett látogatásunkat követően, Bánd irányába fordítottuk a motorokat és az Udvarház étterem asztalainál vártuk, hogy az „akkurátusan felszolgált” ebédünk enyhülést nyújtson. A hagyományőrző ízeket, a jó hangulatú felszolgálás tette felejthetetlenné.

Ebédünket Ernester időszakosan befutott telefonjainak hírértéke színesítette azzal, hogy a mogyoródi F1-es történéseket kaphattunk első kézből.

Madi nehezen tolerálta, hogy nem az elsők között sikerült kajához jutnia…

Persze túramotoros kanyargásból, még a legnagyobb óvatosság mellett sem maradhat ki legalább egy várromocska! Így a lovagkor szerelmeseinek a délután útba ejtett döbröntei vár jelenthetett élményt.

A VÁR RÖVID TÖRTÉNETE: A község felett emelkedő meredek sziklacsúcson állnak a szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, egy nagyobb udvar körüli külső és belső vár maradványai. A belső várból a meredek domb északnyugati sziklás oldalán egy kétemeletes épület egyik fala áll, benne ablakok maradványaival, sarkán hatalmas támpillérrel. Talán a palota és a lakóépület lehetett. A várat a déli oldalról tudták könnyen megközelíteni, ezért itt a védelem megerősítésére többszörös sánc, majd ezek mögött egy hatalmas ágyúrondella épült. Ezt a trapéz alakú külső várat a rondellával a XVI. században Essegvári Ferenc építette. A rondella alsó, ferde síkú részét félmagasságban hengeres övpárkány zárja le, felette boltozott ágyúlőrés látható. A rondella két oldalán még megtalálható a külső vár falainak egy része, a többi feltehetően a lakosság hordta szét építkezéseihez. Döbrönte a környékre a hatalmas Csák nemzetség ősi birtoka volt, az ugodi vár uradalmához tartozott. Az ugodi Csákok utolsó férfitagja, a szerzetessé lett Móricz, 1320 előtt e birtokot Tördemici Fehér Pálnak adta el, akitől 1330-ban a Szalók nemzetségből származó Himfyek szerezték meg. A várat Nagy Lajos király engedélyével e család egyik tagja, Benedek építette fel. Amikor elkészült, 1367-ben új adományul kapta meg a királytól, aki Szarvaskőnek, ,,quod nova impositione Zarwaskw appelamus" nevezi. Ez a név azonban később feledésbe merült. A Himfyek állandó rablásaikkal tartották rémületben a környék lakosságát, sőt 1464-ben Debrentei Tamás testvéreivel megrohanta és kirabolta még a pannonhalmi apátságot is. A hírre Mátyás király minden birtokaikat elvette, és Döbröntét más birtokokkal együtt Kanizsai Lászlónak adta. Rövidesen azonban ismét a Himfyeké. 1467-ben már ők adták zálogba 1100 aranyért Szentgróti Jánosnak és Hagymássy Miklósnak. II. Ulászló király 1496-ban Himfy Imrének és leányának Orsolyának adta új adományul a várat és tartozékait, majd amikor Orsolya Essegvári Ferenchez ment feleségül, Döbrönte várát összes uradalmával együtt zálog címén adta vejének. Nádasdy Tamás, a későbbi nádor, amikor 1555-ben összeíratta a dunántúli várakat, Döbrönte még épségben állt. További sorsa azonban ismeretlen, a végvári rendszerben nem szerepelt. Talán egy török támadás során pusztulhatott el. A XVIII. század közepétől lakatlan rom

Varaderoink túraendúrós jellegét hangsúlyozva a vasakat egészen a falakig terelgettük!

Itt elkészítettük az elmaradhatatlan csoportképet is 

Útállapot: 

A vártúrát követően is festői környezetben, néha egymásba boruló lombok alatt kanyarogtunk a tűző nap elől a Magas-Bakony környéki útakon. Szerencsénkre az Aigner-Pártai páros által beharangozott eső ismét elkerülte útvonalunkat. A nap végére visszapillantóinkban ~260 kanyarokkal sűrűn tarkított kilométer tűnt el, a székesfehérvári búcsúzásig.

Találkozunk szeptember 2-án!!

- cs -