2008. 5. Varatúra: Recsk, Sebesvíz

A motorosoknak két fajtája létezik. Egyik fele szereti a szerpentineket, míg a másik a „hosszú technikás egyenesek” híve…:) Ezen a túrán az első táborba tartozók sorakoztak az indulási pontként jelölt hatvani MOL kútnál. És persze azok, akik jól időzítették a családi nyaralást…! Pontban 10 órakor 25 motor hagyta el a benzinkút parkolóját. A Varaderók szorítottak maguk között helyet két Suzukinak is, egy GSXR és egy Hayabusa tartott vendégként a csapattal.

Az időjárás ismét kegyes volt, hiszen előző nap még komoly esők voltak a térségben, ám reggelre száraz volt az aszfalt! Kellemes kanyargással tudtuk magunk mögött a Mátra szerpentinjeit, majd a megbeszélt időben érkeztünk a parádi benzinkúthoz, ahol Varapapa is csatlakozott hozzánk. Rövid egyeztetést követően, a Recski Munkatábor irányába kalauzolta csapatunkat. Ugyan felkészített minket pár gondolat erejéig a látnivalókra, de… 

„A Mátra hegység térségében, közel Recsk községhez, a Magyar Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 1950 nyarán minden törvényes felhatalmazás nélkül, a szovjet gulág-táborok mintájára büntető jellegű kényszermunkatábort létesített. Az 1500 kényszermunkás a magyar társadalom minden rétegét képviselte. Volt közöttük munkás, értelmiségi dolgozó, a hadsereg tagja, korábbi földbirtokos, politikus. Közülük senkit sem állítottak bíróság elé, el nem ítélték őket. A politikai okokból fogva tartott kényszermunkások maguk építették fel a kényszermunkatábort, kerítették be magukat többszörös szögesdrót kerítéssel. Az andezit bányában dolgoztak, primitív kéziszerszámokkal sziklát fejtettek, követ törtek az útépítésekhez. Naponta 12-14 órát dolgoztak, nem több mint 1000 kalóriányi élelemmel. Szinte valamennyien éheztek, minden szájba vehetőt, amit az erdőben találtak, megettek: gombát, zöldhajtásokat, gyökereket, bogyókat, sőt gyíkot és csigát is. Legtöbbjük eredeti testsúlya mintegy negyven százalékkal csökkent fogságuk ideje alatt. Az orvosi ellátás elégtelen volt, gyógyszerhez alig jutottak, a kényszermunkások jelentős része fog nélkül hagyta el a tábort. Számosan éhen haltak, az andezit bányában balesetben vesztették életüket, s volt, akit az őrök agyonlőttek. Senki sem tudja pontosan, hogy a halottakat hol temették el. A tábort három esztendeig tartó fennállása alatt hermetikusan elzárták a külvilágtól. A fogva tartottak hozzátartozói - miután semmi hír nem érkezett felőlük - meg voltak győződve arról, hogy szeretteik már nem is élnek. Akik túlélték a megpróbáltatásokat, 1953 nyarán és őszén szabadultak. Az egykori munkatábort feloszlatása után néhány esztendővel lebontották, a barakkok helyét befásították, hogy nyoma se maradjon. A kommunista rezsim alatt a magyar hatóságok mindvégig állították, hogy a recski kényszermunkatábor sohasem létezett…”

A közös fotóra - az időközben érkezett - 2 busznyi turista miatt, már nem tudtunk sort keríteni. Várt minket Sebesvíz! Egerbakta után Bátor felé fordultunk és Eger elkerülésével, Szarvaskő fölött csatlakoztunk ismét a szilvásváradi útra. A Bükki Nemzeti Park árnyas fái alatt, a keskeny aszfalt visszafordítóiban integethettünk egymásnak.

Bánkúttól Lillafüred felé nem igazán a sportmotorosok álma volt az aszfalt. Emiatt vendégmotorosaink mosolya nem volt mindig teljesen őszinte…:) A panzió grillebédje, és a meghitt környezet azonban gyorsan feledtette a kiállt megpróbáltatásokat.

Felsőtárkány felé ismét kellemes szerpentinek vártak, melyeken ki-ki saját habitusa szerint nyargalhatott végig. Egerben, a Tesco melletti parkolóban pihent meg a csapat, majd a tankolást követően két részre oszlottunk. Volt, aki az autópálya felé fordulva szűkítette menetidejét, de a derékhad ismét nekivágott a Bükk és a Mátra szerpentinjeinek. A reggeli indulás színhelyén, Hatvanban ért véget az idei 5. Varatúra. A búcsúzkodás közepette egy-egy élményt a napról még felelevenítettünk, egy-egy jól sikerült kanyart kibeszéltünk, majd lassan kiürült a parkoló…

Következzék a 6. Varatúra augusztus 3-án! 

- cs -