2009. 2. Varatúra: Bakony

Második túránkon ismét a Bakonyt vettük célba, de most nem „egyedül”, mivel a Shadowners Klub jelentős számú képviselőt felvonultatva csatlakozott hozzánk egy közös motorozásra.

Nagyon korán gyülekezett már a csapat. Furcsa, de jó érzés volt együtt látni olyan embereket, akiknek teljesen más elképzelésük van a motorozásról valamint a motorokról is. Szubjektív véleményem szerint olcsóbb túraendúrót tartani, mivel ennek dísze a sár, ami valljuk be jóval olcsóbb, mint a króm. Egy rögtönzött biztonságtechnikai bemutató után (hogyan ne motorozz soha), több mint 50 motorral vágtunk neki a tájnak.

Az első helyen, ahol el lehetett rontani az utat, ott el is rontottam egy kis kitérővel ellenőriztem a létszámot a zsákutcában való megfordulás után. Hamar megmutatkoztak a két stílus közti különbségek, így már a Vértes dombjain egy sajnálatos kicsúszás miatt a csapat kettévált.

Kocka rögtön feltalálta magát és improvizált egy alternatív útvonalat a Shadowners-nek, a Varadero-s csapat viszont folytatta az előre eltervezett út bejárását. Idén a Bakony északi részén mentünk odafelé. Hála Istennek az út további része az Odvaskő étteremig eseménytelenül zajlott, leszámítva a túravezető lóerőhiányából fakadó izgalmas előzéseket (de remélem ez csak nekem volt kihívás). Az étteremben sajnos nem voltak a helyzet magaslatán, nagyon megmutatkozott a pár nappal előtte távozott felszolgáló hiánya.

Az ebéd után –tanulva a reggeli történésből két csapat alakult: a kanyarvadász és a kíváncsi csapat. A kanyarvadász csapat élére Kocka állt és az étteremnél ráállva az ideális ívre és egészen Biatorbágyig le sem szálltak róla, ahol némi zavart okoztak a rendszerben, mikor úgy döntöttek, hogy leparkolnak egy zöldövezetben álló autó mellé. Idézet Zizispárostól a fórumról: Röviden,először csak a vezető ült a kocsiban, de utána már ott ült mellette egy hölgy:))))A turpisság a dologban,hogy senki nem szállt be a kocsiba:))))

A kíváncsi csapat először még szemügyre vette Bakonybél-Szentkút kápolnáját és a kis tavat, ahol Szent Gellért remetéskedett, majd kényelmes tempóban Balinkáig elgurultak, ahol búcsút vettek egymástól, mivel többen felmentek még a tatabányai turulhoz.

-kixi-