2009. 5. Varatúra: Sebesvíz

„Nagy melegben legjobb az árnyas fák alatt” – mondta nagyapám! A megállapítás ugyan nem mai eredetű, de most sincs ez másként. Harmadik éve már, hogy július első vasárnapja a Varadero klubnak egyet jelent a bükki szerpentinek mögött megbújó Sebesvíz Panzió meglátogatásával. A tradicionálisnak nevezhető hatvani találkára ma sem jöttek a „kanyarvadászok” kevesen. Az útvonal előzetes publikálása a szép tájak és számtalan élvezetes kanyar ígéretét hordozta, persze mindezt úgy, hogy utunk javarészt az aszfalt fölé nyúló ágak oltalmában vezet! 31 motorral indultunk a túrára. Délelőtt fél 10 volt, de már akkor sem igazán fáztunk... :) Hatvant a 21-es út irányában hagytuk el és az első lehetőségnél jobbra fordulva, a gesztenyefák alá húzódtunk. Lőrinci, Petőfibánya és Rózsaszentmárton után, Gyöngyössolymoson át értük el a Mátrában kanyargó 24-est. Az előző napi zápor - egyes kanyaríveken - apró kavicsok képében intett óvatosságra a szerpentineken. Sajna egyik vendégmotorosunk ezt figyelmen kívül hagyva, a szalagkorlát társaságát találta kedvezőnek. Ennek következtében TransAlpjának fejidoma kissé áttervezésre került, de komolyabb probléma nem történt, hazáig tudott gurulni vele. 

A motor és lovasának pátyolgatása miatt, a napi program kicsit átalakult, hiszen a Parádi Kocsimúzeum meglátogatása elmaradt. Recsk, Sirok, majd Egerbakta következett, ahol Bátor felé vettük az irányt. Senkinek nem volt ínyére egy esetleges egri araszolgatás. Bár egy rövid szakaszon endurós kihívásokat is teljesítettünk, jó tempóban értük el Szilvásváradot. A helyi „hal és bor ünnep” nagy tömegeket vonzott és rögtön örömmel nyugtáztam; milyen jó, hogy nem itt terveztünk ebédet….. Mályinka után, a Bükki Nemzeti Parkot keresztülszelő útszakasz Ómassáig, kellemes emlékeket hagyott bennünk. Bár az aszfalt minősége az előző évihez képest semmit nem javult... :) Innen már csak egy ugrás volt Sebesvíz, ahol a megbeszéltek szerint érkezésünkre várt a grillezett ebéd! Nem kellett senkit invitálni, az éhes csapat valósággal lerohanta a konyhafőnököt...:)

A gyors kiszolgálás eredményeként maradt némi időnk a helyszín körbejárására, hangulatának feltérképezésére.

Volt, aki a dús fűbe heveredett, volt aki a tavat sétálta körbe, vagy éppen az ebéd utáni kávézás mellett voksolt. Jajj és majd elfelejtettem, hogy ismét volt egy szülinaposunk! Hogy hányadik, nem emlékszem, mert a gyertyák olyan gyorsan tűntek el a tetejéről… Harminc-hányadik is lehet, Zsifi?!...:)

A pihenőt követően Lillafüreden keresztül haladtunk Felsőtárkány irányába, ahol kellemes meglepetésben részesültünk. Az eddig komoly sérülésekkel tarkított aszfalt tükörsimává változott! Egészen Egerig kicserélték teljes szélességben a burkolatot, sőt már a vízelvezetők építése is folyamatban volt. Teljesen felvillanyozva kanyarogtunk Heves megye székhelyéig, amit a Mátra borvidéke felé Verpelét, Domoszló, Abasár, irányában hagytunk magunk mögött. A gurulás vége a Nagyrédei Agip kútnál volt. Innen a messzebbről érkezők autópályára álltak, a többiekkel Hatvanban a reggeli indulás helyszínén váltunk el egymástól.

-cs-