Cesky Krumlov

Egyszer majd nyáron is visszajövünk...

Már januárban, a hideg havas napokon folyt a tervezgetés, merre induljunk vajon, a pünkösdi ünnepek alkalmával? Mint annyiszor már, a választ Kocka terve adta meg. Cesky Krumlov! Mindenképp érdekes…. Aha! És merre keressük? Hamar kiderült, hogy az UNESCO is nyilvántartja a települést, mint a Világörökség része. Földrajzilag Csehországhoz tartozik ugyan, de annyira délen helyezkedik el, hogy Linzhez sincs messzebb 70 km-nél. Az utazó keret ilyen ismeretanyag után hamar összeállt. Mivel a túrával egyidőben, Szicíliában zajlott a Nemzetközi Varadero Találkozó (VIM), megoszlott a vállalkozó szellemű tagok létszáma, ám így is 4 motorral, 8-an találkoztunk a megjelölt parkolóban.

Az időjárás nem igazán volt „motorosbarát” hangulatában, de mindannyian bíztunk a napsütésben… A dolog akkor kezdett izgalmassá válni, amikor az osztrák autópályán elértük az Alpok vonulatát és folyamatossá vált az eső. Aztán az esőruhák felöltésekor már hópelyhekkel is parolázhattunk. A kihelyezett digitális hőmérők tanulsága szerint pedig, 3 C a hőmérséklet. No, ez aztán egyikünkben sem keltett eufóriát! Pünkösdkor nyár elején ilyen idő?! A lányok el is engedtek pár megjegyzést, a férfitársak szellemi teljesítőképességének vonatkozásában… Mire Linzbe értünk nemcsak az eső szűnt meg, de valamennyire a levegő is melegebbnek tűnt. Mindannyian az előre lefoglalt panzióban hőn áhított felmelegedés lehetőségének gondolatával kacérkodtunk. (www.penzion.rajsky.cz) A hely nagyon kellemes, tiszta családi üzemeltetésű építmény. Nagyon kedvesek, voltak, még garázst is kaptunk a motoroknak!

A szobák elfoglalása és „polgári gúnyába” öltözés után, a tulajdonost próbáltuk faggatni; ugyan javasolna-e valamilyen vendéglőt aznapi vacsoránk helyszínéül?! Nagyon meglepődtünk a válaszon, miszerint 230 vendéglő van a városban és mind kiváló…! Aztán útravalóul mindenkinek kiosztott egy ingyen taxihasználatra jogosító kupont. Ha esetleg eltévednénk, vagy elfáradnánk, ezzel a rajta szereplő társaság minden sofőrje bérmentesen „hazaszállít” majd. No de ilyet…!? Szállásunk a centrumtól talán 2 km-re lehetett, de a szobák ablakából is jól látszódott a városka arculatát meghatározó vár.

Több fotónk témájául szolgált, amint méltóságteljesen a házak fölé magasodva váltogatta, a mögötte éppen aktuális felhők színe által meghatározott hangulatát.

A látványra a Vltava folyó kanyargós zuhogói tették fel a koronát. Minden homlokzat korhű állapotában, felújítva sorakozott a macskaköves utcákon. Valóban kihívásnak tűnt a számunkra legmegfelelőbb étterem kiválasztása.

Talán a negyedik helyen állapodtunk meg. Az egész napi fáradtság és átfagyás jutalmaként, mindenki ízlése szerint választott az étlapból. Kocka a hely specialitására szavazott, de amint az adaggal szembesült, átértékelte eddigi ismereteit a méretes csülökről…

2.napunk a panzió svédasztalos reggelijével indult. Aznapra sűrű program ígérkezett, így 8 órakor már a garázsból csalogattuk elő motorjainkat. Egy keskeny, erdőn keresztül vezető úton jutottunk első pihenőnk színhelyére. A várrom annyira kiesett a turisztikai célpontok listájából, hogy mi is csak egy békés kecskenyájjal ismerkedhettünk, a középkor helyett…

Első komolyabb látványosság Orlik vára volt. Belülről is végigsétáltuk termeit, majd a teraszról megcsodáltuk az alatta elterülő tavat.

A túlparton Zvikov vára hívogatott a fák fölött. A vár és lakóinak történelme elevenedett meg a belső falakon elhelyezett képekről. Az értelmező szöveg ékes cseh nyelven íródott, amiről egyforma véleményt alkottunk: rébusz...

Hazafelé még a nyitvatartási idő vége előtt pár perccel beugrottunk Kratocvile kastélyának kertjébe. Csak az alkalmazottak sürgető pillantásai szabtak határt csodálkozó időtöltésünknek. Amint Pesa és fia – közülünk utolsóként - kiléptek a kapun, rögtön fordult a kulcs.

A vasak garazsírozását követően, ismét besétáltunk a vacsora erejéig, előző esti vendéglőnkbe. Hiába, a tradíciók…! Aznap a csülköt Pesa próbálta leküzdeni, de rajta is kifogott. Bár lehet, hogy teljesítményében közrejátszott, az akkor még csak könnyű náthaként észrevételezett bacilusok jelenléte. A betegség komolyságára másnap reggel derült fény, így a 3. napi programot nélkülük kezdtük. Viszont a Kocka mögé sorakozók létszáma csak átmenetileg változott, mivel ígéretéhez híven megérkezett Varahernyó és neje. A megbeszélt találkahelyre gurulva ismét esett az eső, így ők is esőruhában, egy egész éjszaka utazásának fáradalmaival arcukon, mégis örömmel csatlakoztak aznapi várfelderítő programunkhoz. Rozmberk vára következett listánkon.

 Míg a belső berendezéseket és a korabeli várlakók mindennapjait próbáltuk megismerni, újra előbújt a nap. A csattanó mindenképp Hluboká nad Vltavou vára volt. Kevés hozzá fogható hírmondója maradt ránk, a dicső középkornak! A kert, a várudvar, a télikert, a csodálatos állapotban fellelhető beltér, mind megérne egy külön fejezetet!

Látogatásunk végeztével, panziónk irányába kanyarodtunk. Pesának jót tett a pihenés, sokkal egészségesebb hangon üdvözölt minket. Sőtt! A desszertként tartogatott helyi vár és környékének bejárását nem is hagyta ki!

A 4. napi bőséges reggelit követően becsomagoltunk és búcsúztunk Cesky Krumlovtól. A hazafelé út legalább olyan kalandosra sikerült, mint idefelé. Bár most sikerült átverni az esőfelhőket…J Mielőtt zivatarba keveredtünk volna „kockásan” tértünk ki előle.

Bécs érintése nélkül értük el a magyar határt. Varahernyó újított és egy kereszteződésnél nem tartott a többiekkel. A mosonmagyaróvári MOL kútnál vártuk be, ahol elmesélte, hogy Bécset nem kerülte el a zivatar… Innen az autópálya tempójában gurultunk, 4 nappal ezelőtti kiindulópontunkig. Bár ezen az úton többet utaztunk műanyagban, mint az előző szezonban összesen, minden résztvevő elégedetten és új élményekkel gazdagodva fordította lakhelye irányába Varaderója kormányát. Jövőre Veletek Ugyanitt…?! 

- cs -