Várnézőben Szlovákiában
Lassan egy éve, hogy megalakult a Varadero Club Hungary. A minden hónap első vasárnapján megrendezésre kerülő „Varatúrák” azonban kevésnek bizonyulnak a motorozásra éhes klubtagoknak. Hogy kilométer hiányunkat enyhítsük és a kulturális programokat kedvelő klubtagoknak is a kedvébe járjunk, szeptember közepén egy szlovákiai vártúrát szerveztünk, melynek keretében Krasznahorka várát és a Betléri kastélyt kerestük fel.
A résztvevőknek még az előző nap beköszöntő hidegfront sem szegte kedvét. Igaz, a forró tea és kávé is sokkal jobban fogyott a benzinkutakon, a kevésbé előrelátóak pedig ismét megfogadhatták, hogy téli kesztyű nélkül sehova. A csapat kisebbik fele Budapestről indult, a többiek Hatvanban csatlakoztak. Szép tájakban a határig sem volt hiány: a 21-es út kicsit egyhangúbb kilométerei után a 25-ös úton kanyarogtunk Bánrévéig, ahol átléptük a határt. Szlovák földre gurulva a kis csapat első útja a legközelebbi benzinkúthoz vezetett. Hiába, a jó minőségű és még mindig olcsóbb Szlovák benzinnek nem lehet ellenállni, s már egy kis nyújtózkodás is ránk fért.
Első célunk Krasznahorka vára volt. Rozsnyó után az 50-es útról letérve pár kilométert követően máris a vár parkolójához érkeztünk. A vár, a jócskán parkoló fölé magasodó dombon áll (a sétát kevésbé pártolók szerint). Az előttünk álló jó 10 perces séta és telet idéző hideg szél mindenkit gyors energiagyűjtésre késztetett. A szendvicsevésben kifejlesztett rekordunknak köszönhetően sikerült mindössze 5 perccel lecsúszni – magyar idegenvezetéssel kísért – csoportról. A rábeszélőképességünk azonban nem hagyott cserbe most sem: jegyvásárlás nélkül (!) csatlakozhattunk – amit persze utólag pótolni kellett. Krasznahorka vára a 14. században épült, történelmének legismertebb része a kuruc korhoz kötődik. A vár emeleti termeiben lakott Rákóczi Ferenc a rozsnyói országgyűlés idején. Újkori ismertségét Jókai „A lőcsei fehér asszony” című regényének köszönheti. Csapatunk töretlen lelkesedését még a termeket összekötő meredek lépcsők sem törték le. Sőt az előző várlátogatáshoz képest mintha edződtünk volna
A karsznahorkai vártól 15 percre található a Betléri vadászkastély, kirándulásunk következő állomása. A kastély az Andrássy család birtoka volt, és a II. világháború pusztítását túlélve ma is eredeti pompájában fogadja a látogatókat. Itt található az utazásairól híres nemesi család Afrika-gyűjteménye. A kastélyt szépen gondozott park veszi körül, amit korábbi túráink egyikén – lekésve az idegenvezetést – már volt alkalmunk tüzetesen megcsodálni. Most azonban minden esélyünk megvolt a sikerhez: 40 perc múlva indult a következő csoport, magyar idegenvezetéssel. A kastélyig vezető 15 percnyi gurulás és azt megelőző várnézés azonban ismét meghozta a társaság étvágyát. A 40 percbe akár egy ebéd is belefér! Mint kiderült 40 perc alatt valóban meg lehet ebédelni, de nem a kastély melletti étteremben. A szervezők lélekjelenlétének, na meg az idegenvezető segítőkészségének köszönhetően, mégsem kellett választani a szellemi és a kulináris élvezetek között. A színészi vénával megáldott idegenvezető úr vállalta, hogy jó 10 perccel később visszajön értünk. Ezt a nemes gesztust valószínűleg nem is bánta meg: csatlakozásunkat követően általános jó kedv lett úrrá a magyar csoport tagjain. Az étteremben töltött órának köszönhetően ugyanis olyan átható ételszagot árasztottunk, hogy az egyik hölgy rákérdezett merre jártunk. Innentől kezdve teljes káosz lett úrrá a teremben, amin színpadra termett idegenvezetőnk csak nehezen, valamennyi poénját bevetve tudott úrrá lenni. A szóban forgó hölgyre pedig olyan mély benyomást tettünk, hogy lánya minden csitítása ellenére komolyan fontolgatta, hogy utasként csatlakozik hozzánk.
A klub jó hírére ügyelve a haza utat Nyustyáig a kanyargós 526-os úton, Gyömör-Szepesi Érchegység déli lankáin kanyarogva tettük meg, nem kis feltűnést keltve az apró falvak egyhangú életében. Az idő fogytával elhagyva a kellemes erdei kanyarokat Rimaszombat – Fülek – Salgótarján felé vettük utunkat. A határ előtt, újabb tankolásra késztettek a Szlovák benzinkutak csábító árai, na meg édességkészletünk is alaposan megcsappant. A határ átlépése után reggeli találkozó helyünkre visszatérve, elégedetten búcsúztunk egymástól: Ismét jót gurultunk!